GDPR. A csapból is ez folyik. Mi ez?
Az Európai Unió új, általános adatvédelmi rendelete, mely az EU-ban lévő magánszemélyek adatainak kezelését szabályozza. Tömören…
Kiket érint?
Alapvetően minden céget, aki bármilyen formában „személyes adatokat” tárol az alkalmazottairól, vagy az ügyfeleiről. És itt nem kell nagy dolgokra gondolni: név, e-mail cím, telefonszám, lakcím – ez már bőven elegendő információ ahhoz, hogy azt (túl?)szabályozott formában kelljen tárolni. A kollégák esetében ez persze a jéghegy csúcsa, ott fokozott figyelmet kell fordítani például az üzemorvosi információkról, de az álláshirdetésekre jelentkezők önéletrajzát sem tárolhatjuk a végtelenségig, azt is szabályzatban kell rögzíteni, hogy mondjuk egy erkölcsi bizonyítvány másolatáról, vagy egy diplomamásolatról ne is beszéljünk. Erre is szabályt kell hozni. És még rengeteg mindenre.
Uborkagörbület, vagy valós értelemmel bíró rendelkezések ezek?
Ki vagyok én, hogy bíráljam a törvényalkotó brüsszelieket… Az viszont világosan látszik, hogy sem a leendő hatóság, sem a magyar törvényhozás, sem pedig a cégek nem örülnek, ráadásul egyelőre nagy a bizonytalanság a részleteket és a gyakorlatot illetően. A magyar Infótörvény eddig is kiállta a próbát, céges ügyekben nemigen hallhattunk jelentős visszaélésekről. Jelenleg is keressük azokat a szakjogászokat, akiket megbízva ennek a kötelezettségünknek is eleget tudunk tenni, de láthatóan ők sincsenek még felkészülve erre a feladatra. Nem vagyok jogász, de úgy látom, hogy nehéz ilyen „keretrendeleteknek” eleget tenni, főleg, ha az ember szakjogászoktól azt hallja egy konferencián: „Legyenek kreatívak”… Világos, egyértelmű előírásoknak minden jogkövető vállalkozás eleget tud tenni. Elveknek nehezebb.
A helyzet az, hogy valamit, valahogy a cégeknek kell összeállítani, ami vagy megfelel, vagy nem. Reméljük, hogy nem járunk úgy, mint nyuszika. (Van rajta sapka/nincs rajta sapka.)
Uborkagörbületként emlegetjük az értelmetlen túlszabályozásokat, de ebben a szabályozásban látható a cél. A gyakorlat és a megvalósulás más kérdés, és az is, hogy a „kicsik” úgy érzik, mindez a „nagyok” miatt van.
Igen, talán az „F” és a „G” betűs óriáscégek miatt.
Eddig nem voltak biztonságban az adatok?
Dehogynem. Mivel is élhetnénk mi vissza? E-mail címmel? Szinte hírlevelet sem küldünk. Telefonszámmal? Soha nem zargattunk senkit. Ezeket az adatokat soha nem is adtuk tovább. Vagy egy falnyílás méretével? A nagyszoba alaprajzával? Ugyan. Innen nézve -ezt szerintem versenytársaink nevében is mondhatom- vicc az egész. Csak nem épp röhögünk, hanem munka folyik.
Milyen változásokat hoz ez a mindennapi munkában?
Rengeteget, amit természetesen a vásárlóink nemigen fognak észrevenni. Egyszerűen azért sem, mert nincsenek „laikus” szempontból bizalmas információk a birtokunkban.
Dolgozunk egy rendszeren, ami még például egy árajánlatkérő nevét sem kéri, hanem egy „iktatási számot” ad. Több ügyfelünket képeslappal köszöntöttük névnapja, vagy születésnapja alkalmából – hát ennek vége szakad, pedig sokaknak jól esett.
Nagy fájdalom, hogy pontosan azt a személyességet veszíthetjük el, amit annak ellenére próbáltunk őrizni, hogy közben hatalmasra nőttűnk.
Van ok aggodalomra?
A vásárlóknak semmiképp, nekünk inkább. Május végére készen lesznek a szabályzatok!
