48/10 – Nyirádi Zoli 10 éve nálunk

Igen, ha jól számolunk, akkor igen, bár én nem is gondoltam erre. Visszagondolva: 2012-ben érkeztem, valóban.
Nagyon sokáig vendéglátóztam előtte, imádtam csinálni, sokatokat ismerem is abból az időből, de aztán az akkori válság és a szokásos középkori váltás-korszak tőlem is döntéseket igényelt. Mást akartam csinálni.
Az álláshirdetésetek egyébként Dublinban ért, nagyon haza akartam jönni, nem az én világom ez a „kalandozás”. Beadtam több helyre is, aztán Attila (Tóth Attila ker.vezető) felhívott, és az otthonomtól 5 percre lévő munkahelyet ajánlott. Nem is nagyon hezitáltam.

Igen, de mint mondtam, mégis sokatokat ismertem már, persze ez csak utólag derült ki. Írországból sok helyre beadtam, érdekelt engem sok minden. A lehetőség, hogy egy már akkor szépen fejlődő, de családias csapat tagja lehetek és lehet jönni-menni-intézkedni, nagyon vonzó volt számomra. Persze, akkor még nem raktárvezető lettem, hanem raktáros, de jó kis csapat voltunk.

Molnár Szabival sokáig dolgoztunk együtt, de a Babos Zsolti, Kovács Gergő, Damsa Ervin is az akkori csapat része volt. Na meg a Kiss Peti is félig, aki bizony ma a cégcsoport leltárainak ura az irodán.

Később csatalakozott a Sárközi Andris és a Skriba Bazsi, akik ma is mellettem dolgoznak, és jó kis csapatot alkotunk.

De nem bizony… Igazából ha 10 évig vagy valahol, azt csak úgy tudod megtenni, ha szeretsz a kollégáid körében lenni. Nyilván vannak néha összezörrenések, morgó medve vagyok én is, de azt hiszem, tényleg jó csapat vagyunk így, ahogy vagyunk.

Hú, ha visszamennék, biztosan hisztiznék a jelen öreg fejemmel… Akkoriban a Jola (még parkettadiszkont) gépparkja jóval kisebb volt, a beszállítókhoz sokszor viszont mi mentünk. Volt egy kis Berlingónk utánfutóval, aztán hajrá. És persze mindent kézzel pakoltunk, targoncát csak hírből ismertünk. Aztán lett a Dina, ami a fene tudja, hány kilóméteren keresztül vitt minket.

Ez persze idővel változott, szépen lépésről lépésre fejlődtünk, kellett is, mert az áru csak jött és ment, jött és ment…

Nem, határozottan van élet a raktárban 🙂 Hozzánk, a sárvári raktárhoz tartozik Vas megye, Sopron, Pápa, Zala, Somogy plusz az osztrák boltok. Mi megyünk Pozsonyba is, de a vendéglátó szekció is ad feladatot időnként, és természetesen a sárvári üzletnek is mi vagyunk a „házi” raktára (Józsika meg egymaga szinte egy megye 😉 )
A raktár szépen meg van rakva, elsősorban laminált padlóval, beltéri ajtóval és hőszigeteléssel. Elsősorban ezek mennek át rajtunk, sok beszállító már a boltba közvetlenül küldi a nyílászárókat, a saját szegedi redőnygyárunknak pedig saját logisztikája van.

Persze hogy nem, nem unatkozunk így sem. Hozzáteszem, sokszor egyéb területen is segítségére vagyunk a cégnek, ilyen volt nyáron a Park Hotel és a Hordó Étterem építése, ahol Andris szinte végig kint volt, és a gépészetért, bútorzatért, sok másért is mi mentünk, a szigetszentmiklósi központi raktárral karöltve.

De akkor szép az élet, ha zajlik.

Igen, nekem néha nagyon fontos a nyugalom és a csend. Lelkes pecás vagyok, Sejber Dani kollégával is rendszeresen faggatjuk a vizet, most jön a pergetős időszak, nagyon várjuk már. Ha heti egyszer kijutok, akkor az elégedetté tesz.

Igen, ezzel cukkoltok, hogy az én vágyam öregkoromra egy tóparti kis ház valahol. De hát én ilyen vagyok, nem vagyok kapzsi, én ilyen álmot választottam.
Sokat dolgozunk, pár éve kicsit lassítanom is kellett. Akkoriban a nyugati boltok jó részének én építettem be a garázskapuit is – ez kezdett sok lenni, be is láttam. Meg aztán a lányaim…

Igen, két tünemény. A nagyobbik grafikusnak készül, most jön haza Pestről, már 19 éves. A kicsi meg mindennek készül, ahogy egy 2,5 éves bölcsistől az el is várható. Nagyon szeretem őket.

Ritkábban, mint kéne… Korábban heti rendszerességgel pingpongoztunk a kollégákkal hétfőnként, itt a raktár mellé volt/van felállítva az asztal. Mostanában sajnos kevesebbszer tudunk összejönni, de nagyon élvezzük mindig. Megy a zrika, meg az öreges mozgás, de jólesik nagyon ilyenkor.

Még tíz évet a Jolában. Tudod, nem vagyok kapzsi. Aztán majd meglátjuk 🙂