10 éves az Anita…
10 év nem kis idő. Emlékszel még arra, hogy hogyan kerültél a céghez?
Igen, pontosan emlékszem. 2012 február végén – még gyesen voltam – de kerestem a lehetőségeket, szerettem volna már újra dolgozni. Egy barátunk ajánlotta nekem céget, ugyanakkor Tamásnak is beszélt rólam. Mit veszíthetek kérdeztem magamtól? Telefonáltam, és kb. két óra múlva már egy személyes találkozóra indultam Sébe. Ami azt hiszem, egész jól sikerült, 2012 február 28-a volt az első munkanapom.
Egészen más világot éltünk 10 éve, de még 5 éve is.
Milyenek voltak az akkor viszonyok, hogyan emlékszel vissza?
Az első irodába – ami akkor még a szombathelyi Jola üzlet mögötti udvarban volt, én csak néhányszor jártam, helyettesíteni az akkori irodavezetőt aki abban az időben egyedül dolgozott ott.
Feladat akkor is volt bőven, de akkor még nem volt ennyi cégünk. Nem volt a vendéglátás szegmens, nem voltak a gyártó cégek,és nem volt ennyi Jola szaküzlet sem.
Hány üzletünk volt 2011-ben? Fel tudod őket sorolni?
Ha akarom igen, mert megtanultam a „Jola történelmét”, ugyanakkor a válaszom nem, ugyanis az első évben én igazából a cégcsoporthoz tartozó Gagrain úti Kánaán Abc csapatát erősítettem. Ahol egyre több adminisztratív feladatot kaptam, majd miután az iroda is ide költözött, és épp megüresedett egy hely, felajánlották nekem, én meg elfogadtam. (2013. március – a szerk.)
Egy irodavezető mindig nehezen sorolja fel a feladatait. De mégis: mik tartoznak a te feladataid közé?
Szeretem a munkám annak ellenére is, hogy a feladataim köre eléggé komplex. Minden napos probléma megoldó, pénzügyes, munkaügyes, néha pszichológus vagyok. 🙂
Különböző napi és havi kimutatásokat készítek a vezetőség fele. A számlázás, a banki átutalások kezelése mellett a munkaügyek, a ki- bejelentések intézése is a feladataim közé tartozik. Mondhatni napi kapcsolatban állok a könyveléssekkel, a bankokkal, a különböző hatóságokkal, ügyvédekkel, a beszállítókkal, az üzletekkel, olykor még a vevőkkel is.
6 éve jelent meg a JOLA tevékenységi körei között a vendéglátás, ez mindannyiunk életét és munkáját megváltoztatta.
Te, ti az irodában hogyan alkalmazkodtatok a változásokhoz? Hozott-e újszerű feladatokat ez, vagy csak szimplán növelte az elvégzendő munkák mennyiségét?
A változás néha jó, ehhez az irodának is alkalmazkodni kell. Fejlődünk, új dolgokat tanulunk, rengeteg új feladatot kaptunk, ugyanakkor bővülünk is, így aztán néhány vendéglátásban jártas ember csatlakozhatott az irodai csapathoz.
Nekem személy szerint leginkább csak a munkaügy területén jelent plusz munkát, de mivel az egységeink száma is folyton nő, bizony egyre több feladata van a többieknek is.
Kicsit magadról: 4 férfi is van az életedben…
Rendkívül hálás vagyok a családomért. A férjem, és a 3 fiam, a stabil háttér, az ő szeretetük, a humoruk, a velük töltött idő ad erőt a nehezebb napokon. A férjem a legfőbb támaszom, rá tényleg mindig mindenben lehet számítani.
A gyerekeim már nem kicsik, mindhárom kamasz, vagy kamaszodik, szóval azért olykor feladják a leckét otthon is.
A családodon kívül is rengeteg a férfi a cégben. Azt tudjuk, hogy nem könnyű velünk. De esetleg, talán, talán-talán van benne jó…
Ha visszagondolok, már gyerekként is a fiús közegben töltöttem a legtöbb időt.
Mára már megvívtam a magam kis harcait, és úgy érzem a legtöbben elfogadtak.
Az irodában jelenleg 6 lány és 4 fiú dolgozik, de a fiúk elég sokat vannak távol, tehát itt inkább nőuralom van.
A cégcsoport többi területén más a helyzet, tényleg a férfiak vannak többségben, és hát nagyon jól tudjuk, bizony vannak nehéz esetek, de ennek ellenére – az irodán kívül – nekem könnyebb a férfiakkal dolgozni, mint néha a nőkkel, ugyanakkor azt gondolom férfiként jobban lehet érvényesülni.
A legtöbb céges összejövetelen ott vagy. Fel tudod idézni őket? Mik voltak az emlékezetes bulik, kirándulások?
Szeretem a társaságot, igyekszem a legtöbb rendezvényre eljutni.
Szeretem a bulikat, nekem még volt szerencsém a Józsika által szervezett sárvári bulikon is részt venni, amik fantasztikusak voltak, ahol hajnalig táncoltunk, majd azután városnézésre indultunk. 🙂
De emlékezetes a Forumos, és hát felejthetetlen a tavalyi céges évzáró szigetszentmártoni rendezvény is. Kíváncsian várom a folytatást.
Szeretek kirándulni is, sokan tudják rólam, imádom a kastélyokat, sajnos ilyen céges kirándulásunk még nem volt, de szuper jó volt 2018ban a szánkózás Ausztriában, és hát minden nagyképűség nélkül állítom, hogy az általam szervezett 2016-os gosztolai irodás két napos kikapcsolódás volt eddig a legemlékezetesebb.
Remélem sok hasonlóban lesz még részünk.
Most kérdezek egy nehezet: ha lenne egy jótündér, aki egy munkával kapcsolatos kívánságodat teljesíti, mi lenne az?
Fogós kérdés. Évek óta tervezzük irodán, hogy egyszer körbejárjuk az ország összes Jola boltját. Mindig irigykedünk a leltárosainkra, hiszen nekik ez kötelező. Így lenne alkalmunk minden helyszínt és kollegát személyesen megismerni.
De legfőképpen azt szeretném ha még sok-sok évet tölthetnénk, szárnyalnánk együtt!
Kicsit játsszunk! Ki mondta neked/rólad?
„Dollármama, iszunk egy pálinkát?”
😀 Sejber Dániel termékemenedzser úr, a nehezebb napok reggelein 🙂
„Lényegesen idősebb nálam…”
Ez csakis Bazsó Gergely lehet, nagyon nagyra van azzal a pár héttel, amivel előtte járok… 🙂
„Kézcsókom, kedves Anita, ha nem zavarom kegyedet, kérdezhetnék valamit…?”
Ez csak Hegyi mester lehet, ő a legudvariasabb kolléga valószínűleg. 🙂
